Szerző: mandytwice | január 25, 2016

Hogy mi is a hűség?

Hogy mi is a hűség? Szó-szoborként megformázni szinte lehetetlen, hisz nem kézzelfogható valamiről van szól. Ez a valami olyan nagybetűs Valami, ami a hétköznapi, felszínestől eltérően egy merőben más dimenzióban születik meg, ver gyökeret és lesz maradandó. Jó esetben persze. Sokat tanulhatunk a témában az állatoktól, akik őszinte, tiszta és valódi értelemben megélt, sallangmentes érzésekkel sugározzák ezt a legtisztább formában. Felénk is. Az ember is megtapasztalhatja, hisz nem érdem szerint mérik. Ha így lenne, nem sok jutna számunkra belőle.

Hogy mi is a hűség? Érzés és döntés egyszerre. Érzés, amely kialakul valahol az emberi beltakaró mélyén. Egy megfoghatatlan pontban. Igazán belül. Döntés, mert elhatározom, hogy kitartok valami mellett. Akár örökre. Visszavonhatatlanul és rendíthetetlenül.

Hachiko története színigaz. A HŰSÉGRŐL és a vele szorosan együttjáró, örökérvényű mozgatórugóról, a SZERETETRŐL szól. A legvalódibb és legőszintébb értelemben. Amelyről nagyon sokat tudhatunk meg a film segítségével. És ha szerencsének van/volt/lesz, akkor nem csak a filmvásznat fürkészve repedezik meg kissé szívünk – a meg nem élt, elrohanó, szürke mindennapok által egyre vastagodó – kőburka.

Nekem szerencsém volt. Megtapasztaltam a szavak nélkül „kimondott” barátságot. Igen, egy állat segítségével. Ő egy ló volt. Kamil. És mindenféle túlzás nélkül állíthatom, hogy a Vele átélt közösség az évek során Igazi Barátsággá alakult, amely örök-aktivizálta a finomhangolt rezgések befogadására képes részecskéimet.

A váratlanul jött, ma reggeli dupla média órán – hirtelen ötlettől vezérelve – megtekintettük a szóban forgó filmet. Hogy jó döntés volt-e? Hiszem. Hogy tanultunk-e valamit mindannyian, akik ott voltunk az órán? Tudom. Mert átéltem. Tanár-tanítványként. Tanítvány-tanárként. Sokan morzsoltunk el ezen a hétfő reggelen a 8. osztályban egynél több könnycseppet. És hogy lehet-e jobban indítani a hetet? Nem hiszem.

Szívből kívánom, hogy legyen Mindenkinek része a héten hasonló csodában. Amikor tudod, hogy jó helyen vagy, a helyeden. Ott, ahol éppen, adott pillanatban lenned kell. Engedd elterpeszkedni ezt az érzést, hagyd hogy az Ég és Föld ha csak egy percre is, de összeérjen. És ne felejts el erre a pillanatra emlékezni, amikor borús időszakok köszöntenek rád. [Mindez természetesen én-magamnak is szól!]

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: