Pásztázok, keresek, kutatok, de a szelesen szürke novemberben nem találom azt, akit annyira keresek. Eltakarná egy felhő? Vagy talán elfújta a szél? Meglehet. Ekkora szél bárkit képes elfújni. Azért még nem vesztem el a reményt. Itt kell lennie valahol.

És hirtelen meglátom a lányt. Azt a lányt, aki próbálja megőrizni színeit az el fekete-fehéredésben.

Helyszín: Pécs, Irgalmasok útja. Brummogda. Csak áll és néz. Kintről befelé. Vagy könnyen meglehet, hogy fordítva. A bent-külvilágról ki, egy felszabadító, színes planétára. Háttal áll. Így nem látom az arcát, ezért közelebb megyek.

Ekkor a kirakat üvegében megpillantom a mosolyát. Aztán túlnézve a hétköznapi megkeseredett nedves-szürkeséget visszatükröző áttetszőségen ott csücsülnek ők, ezerféle változatban. Egyikük egészen apró, határozott arcélű. Másikuk nagyobbacska, aki méltóságteljesen trónol a komfortosan és ízlésesen berendezett látvány-macibirodalom magaslatán.

Nini! Ott meg egy szomorúszemű, archoz szorítanivaló kis barna mackó alak. Görbül az én szám is. Fölfelé. Sőt, szinte nevetni támad kedvem. Kacagni! És kacagok! És csak kacagok! És értem már a lányt, aki áll a sugárzó maci-üvegház előtt és csak görbíti a száját. Fölfelé.

Olyan kevésszer nyúlik a szánk az Ég felé. Biztos, mert azt hisszük, mi emberek, hogy ha hagyjuk lekonyulni, az sokkal könnyebb. És úgy is jó. Pedig nem, mert ha sokszor hagyjuk száj-magunkat lefelé nyújtózkodni, észre sem vesszük és állandóan szomorúak leszünk.

De vissza a lányhoz, aki a macitenger közepén lévő idézetbe mélyedt. Elidőzött nála, majd dilemmázott belépjen-e a mackógyárba, ahol éppen jelen volt két, kedves tyúkanyónéni. Végül belépett.

Amíg vártam rá és az arckifejezésére, addig elrepült pár galamb felettem. Néztem őket és irigykedtem. Micsoda légies szabadságtáncot jártak! És görbült a szám a galambok világa felé. Az Ég felé. Ekkor kilépett a lány mackó országból, az idézettel a kezében. És görbült a szája. Fölfelé. Az Ég felé.

Ez a történet az Égig Érő Mosolyról szólt. Fontosnak tartottam felhívni a figyelmet arra, hogy milyen gyakran kell figyelnünk, hogy görbítsük a szánkat. Fölfelé! Mert ha nem ügyelünk, magától fog görbülni, de nem Fölfelé. Hanem lefelé, a Föld felé. A Mosolyuk így hamar Földig érő Mosoly lesz és állandósulni fog a szomorúságérzetünk.

Vigyázz! Kész! Szájfölgörbítés START! Így legyen Égig Érő a Mosolyunk!

Íme pedig a kincsként őrzött, jól a szívbe vésett idézet, amelyet kaptam aznap:

„Az hogy igazi vagy, nem attól függ, hogy miből készítettek téged. Ez egy olyan dolog, ami csak történik veled. Amikor egy gyermek hosszú időn át szeret – nem csak játszik veled, de TÉNYLEG szeret téged – akkor válsz IGAZIVÁ…

Ez nem egyszerre történik meg. Fokozatosan válsz azzá. Hosszú ideig tart. Ezért nem történik meg azokkal, akik könnyen eltörnek, érdesek, vagy akikkel túl óvatosan kell bánni. Általában, mire VALÓDIVÁ válsz, a szőröd legnagyobb részét “leszeretik” rólad, kiesnek a szemeid,  meglazulnak az ízületeid és nagyon elkopsz.

De ez mind nem számít, mert amikor egyszer már IGAZI vagy, nem lehetsz csúnya, csak azok láthatnak annak téged, akik egyébként sem értenek meg semmit.”

Köszönöm a figyelmet! És ne feledjük. Szájgörbítés! Eképpen: És már Igazi Valódiak is vagyunk.

Maciöleléssel: majdnem Igazi Valódi Andrea

(Az ö-zés szándékos. Elvégre Szöged környéki volnék…)

Forradalmian új kenyérsütési technológia avagy kenyér Andi/Betti módra!

Hozzávalók:

- 2 db élelmes, bevállalós és lehetőleg jó éhes kollégista

- megfelelő kollégiumi környezet

- jó adag agyamentség és kreativitás

- a többi lényegtelen.. Mert kábé ami van alapon működik a minden a legjobban…;)

- Találd ki, hogy élesztős palacsintát szeretnél csinálni! Keverd meg az akárhonnan szerzett recept alapján a tésztát, majd hagyd kelni! Tegyél úgy, mintha megfeledkeztél volna a dologról és keleszd túl! Majd amikor már kiburjánzott a dolog az íróasztalodra, tedd be az egész remekművet a zuhanytálcába. Keverd meg és menj el mondjuk telefonálni vagy olvasni. Mikor már a tálca tele van odaszáradt tésztapacákkal és az egész emeleten tömény élesztőszag terjeng, kapj a fejedhez, hogy nincs egyetlen használható palacsintasütőd sem. Hát menj és lopj magadnak! Szépen fogalmazva, végy kölcsön a környező szobákból, ahol természetesen nincsenek ott a lakók…

- Következő, nagyobb lépés! Települj ki a konyhába és próbálkozz meg a sütéssel. Amikor látod, hogy nem lehet a dologgal mit kezdeni és veled sem a röhögéstől…:) Egyébként, akár vidám palacsinta-kenyérnek is keresztelhetnénk a dolgot… Szóval, miután kivakartad az odaégett maradékot a kölcsönsütőkből, agyald ki, hogy egy kis tej biztosan segíteni fog. Mikor belezúdítottál legalább 1liter tejet és látod, hogy nem javult a helyzet, lassan tudatosíthatod is, hogy mindabból, ami előtted hever, palacsinta már nemigen lesz..

- Életbe léptetheted a B-tervet! Vagyis hogy, találd ki akkor ott hirtelen az üdvözítő megoldást! Legyen a palacsintából KENYÉR… “Monnyuk”..

- Innentől kenyérreceptről beszélünk! Tegyél a masszádhoz 1kg Tesco (Ez itt a reklám helye..) finomlisztet, mert azt nem sajnálod annyira kihajítani, ha esetleg nem jönne össze a valami, mert ez is benne van a pakliban, bármily hihetetlen is…:) Zutyuld jól össze az egészet. Akkor jó, amikor olyan, mint a sűrű takony. Ezt követően beletrutymózhatod 1kis tepsibe, amiről már akkor látod, hogy kicsi lesz az anyagnak, amikor még benne sincs a tésztának nevezett képződmény…De “ezvan”alapon beleturházod a cuccot.. Mivel senkitől sem sikerült normális méretű tepsit lopkodni. (A biszex, konyhaszomszéd Dénes is felébred, amikor a sütőtársaddal – nevezzük Bettinek – ki akarod szabadítani a tepsijét a szekrényéből.. Végül kirohansz az idegen felségterületről, mert félted az életed a Dénes reakciója után…)

- Hát akkor! Tedd be sülni “kis”tepsiben. A villanysütőt állítsd tetszőleges hőfokra (Már úgy is mindegy..)! A legjobb helyzetben akkor vagy, amikor már lekoptak a gombról a számok, mint pölö a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karos kollégiumának második emeleti konyhájában!

- Mostmár nincs más dolgod, mint várni! Úgy foglalj pásztorkodó helyet magadnak, hogy jól ráláss a sülő “kenyérre”, mert félő, hogy nemcsak a tepsiből, hanem az egész konyhából kiburjánzik…

- Várj tovább! Egészen addig, amíg a szívélyes portásbácsi fel nem tűnik a színen és azzal nem fenyegetőzik, hogy rádzárja a konyhát! Ezt követően folytasd a felülvigyázást!

- Egyébként a környezet, azaz a konyhának nevezett helység akkor jó, ha  mindent beborít az alapanyag özön és minimum fél óra takarításodba kerül, mire sikerül a “háború”előtti állapotokat visszaállítani!:) De legalább addig sem unatkozol!

- Hajnali2magasságában, amikor már úgy érzed, hogy ráalszol az asztalra, kiveszed a kábé 20centire vastagodott kenyérkét, mert már minden reményedet elvesztetted, hogy valaha is átsül!

- Ami a tepsiből való kigyógyítást illeti.. Na itt ismét ingoványos területre tévedtünk…

- Ha “kicsiny”sültünk nagyon ragaszkodna tepsijéhez (Már pedig fog ragaszkodni hozzá! Mégpedig igen makacsul. Ezt elárulhatom, de talán nem is meglepetés ez a tény..), akkor a következőket teheted. Sorolnám az alternatívákat:

Levágod a tepsi széle fölötti nagymennyiségű kilógó részt, a többit pedig kikanalazod. Ez időigényesebb változat. Mi a másik, kevesebb időt igénylő megoldást választottunk…Ami a következő. Tehát a másik alternatíva: Addig kell rázogatni fejjel lefelé a mindent, még ki nem szakad belőle a tészta egy része.  A többi, tepsiben maradt résszel pedig hasonlóan szükségeltetik eljárni az első pontban említetthez. Kikanalazni, kivakarni ésatöbbi..

- A kívül betonkeménységű, belül még nyers massza láttán, ajánlatos úgy dönteni, hogy a másnapi, vagyis már aznapi bármelyik táplálkozás előtt a műremek tovább sütendő, már kisebb darabkákra tördelt adagokban..

- Az utsó simítások következnek! Veregessétek meg egymás vállát, hogy ismét nagyot alkottatok, hoztátok a formátokat stb. Büszkék lehettek magatokra! Nem árt az önbizalomtréning..:)

- Ezt követően települjetek vissza a saját “lukatokba”, de nagyon csendben, hogy az ott alvó Peti nevű, azóta volt sütőpartnerpasas, aki álomba mérgelődte magát, mert annyira beedzette a gyomrát a palacsintára ( Még mogyorókrémet is vett.. Mondtuk neki, hogy a kenyérre még mindig rákenheti..) lehetőleg ne ébredjen fel, mert ha mégis kivernénk a szeméből az álmot…Valószínűleg kő kövön nem maradna..( Egyéni megjegyzés: Menjen a saját szobájába aludni…Grrr!!)

- Még mielőtt aludni menne az emberfia jól teszi, ha szippant egyet a kollégiumot elárasztó erősen élesztős, sült kenyérillatból, ami pékség hangulatot idéz..:) Főleg, hogy az időpont is aktuális, mivel ekkor már, ha minden egyes pontját betartotta az ember a reczeptnek, úgy hajnali 3óra van…Mindezek után bátran vízszintesbe helyezhetjük magunkat és húzzuk a lóbőrt legalább fél10ig… Jóéjszakát és jó étvágyat az elkészülő finomsághoz!:))))))))))

Utószó:

- Egyébként én a kenyerünkből ebédeltem, miután tovább lett sütögetve több darabban és egész jó volt… jó sok mogyorókrémmel, lekvárral vagy esetleg mézzel..:)Mindenképpen édes valamivel, mert a sót azt jelentősen kifelejtettük…Ki törődik ilyen apróságokkal (Szó szerint!:))hasonló helyzetben!

- Nem szóltam az öltözékről! Egy ilyen alkalomhoz stílusos szerelés illik.. Hát, mondanom sem kell megadtuk a módját..:) Misi csellista barátunk kérdezte is, hogy “Mondtam már, hogy ma milyen csinos vagy?!” Szemét cinikus disznó!:))) Na jó, lehet hogy nem lehettünk vmi szívderítő látvány.. Csak a saját szerkómat részletezném most: Flintstone-os póló, amit már az általános iskola 5.osztályában kinőttem, szexuális rövidszárú feka melegítőnadrág, ami full lisztes, stílusos cafatfrizkó és liszt+tészta mindenütt…Nem is fűznék többet hozzá! Mert nem szükséges..:)

Az elkövetkezendő napokban mindenki azt kérdezgette, hogy finom lett-e a kenyér.. Hogy honnan tudnak az akcióról?! Gőzöm sincs!:)

Íródott: az első, még jegyzetszerűbb változat kollégiumi éveink idusán; idén tavasszal pedig a jelenleg is olvasható variáció!

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Õ mindig ott járt velem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
“Amikor életem kezedbe tettem,
s követõdnek szegõdtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
“Gyermekem, sosem hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
Azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!”

A fenti fotó a mai napon készült a makói Maros folyó partján. Egy spontán pillanat-orgazmus saját lábnyomok, fények, illatok, érzések hatására. Ez az élmény-sziget generálta a régi vers-ismerős és a friss kép bejegyzésbe való begyúrásának igényét. Ez a minden, így együtt kerek és ezáltal egész.

És végre magyarul is! Az anyanyelvemen, ami a legkedvesebb és legszebb számomra!^^

1. IMÁDKOZZ A HIVATÁSODÉRT!

Rajtad a sor, hogy megtaláld és megéld a hivatásod! Mi a te részed Isten tervében?Kérdezd Őt és keresd az akaratát az életedre nézve! Találd meg az életben a helyed és légy sikeres az Ő dicsőségéért! Imádkozz Istenhez látásért és erőért elhivatásod megvalósulásához. „ Ti vagytok a világ világossága…” (Máté 5:14)

2. IMÁDKOZZ A SZABADSÁGODÉRT!

Rajtad a sor, hogy szabad légy! A bűn rabszolgává tesz. A szenvedélyekkel és függőségekkel teli élet nyomorult. A Lélek szabadságának erejével te is szabad lehetsz! „ Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (János 8:36) Valld meg a te bűneidet és függőségeidet (drogok, alkohol, szexualitás, indulataid, számítógép vagy internet..) és kérd Jézust, hogy tegyen szabaddá! Hidd el, hogy szabad vagy, és élj szabad férfiként vagy nőként!

3. LEGYÉL KÖZBENJÁRÓ! IMÁDKOZZ EGY BARÁTÉRT!

Rajtad a sor, hogy valódi és hiteles igaz barát légy! Isten társas lénynek teremtett téged! Szükséged van a barátaidra és nekik szükségük van arra, hogy létrehozd a szeretet drága gyöngyét. „ Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” (János 15: 12, 13) Imádkozz egy barátért! Legyél közbenjáró! Hozz egy döntést, hogy helyreállítasz egy összetört kapcsolatot azáltal, hogy kéred vagy felajánlod a megbocsátást. Imádkozz, hogy Isten töltse be a szíved az Ő szeretetével.

4. LÉGY ISTEN ÉS AZ EMBEREK SZOLGÁJA!

Rajtad a sor, hogy szolgálj! Szenteld az életed Isten és emberek szolgálatának! Fedezd fel, hogy „ …jobb adni, mint venni.„ (Apcsel 20:35) „Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul másokért.„ (Márk 10: 45) Dönts úgy, hogy elhagyod önző életed és odaszenteled magad a szolgálatra!

München és az onnan hazahozott örök emlék marad! Hálás vagyok minden egyes müncheni pillanatért és kicsit távolodva az egész nyárért, annak minden egyes apró és nagyobb történését beleértve! Gazdagon meg lettem áldva lehetőségekkel, tapasztalatokkal, élményekkel! Mindez abban erősített meg, hogy érdemes Istennel, csak Istennel és egyedül Istennel járni! {Az utóbbi 3-as, nyomatékosítás végett hangzott el és nem szenilis mivoltom hivatott bizonygatni…;) } [Amúgy nem vagyok szenilis. Bár most már magyarázkodhatok...:) } De visszatérve a nagyonfontoshoz, csak akkor lehet valódi értelemben vett békességünk a legzajosabb háborgás közepette is, ha először Istent keressük! (Olvasd el ezeket a verseket ha van Bibliád! Ha nincs szerezz be egyet és már olvass is! Igazi bátorítás-mézcseppek ezek! 1Krónikák 16:11; Zsoltárok 27:8; Zsoltárok 105:4; Ézsaiás 55:6; Ámós 5:4, 6, 14; Sofóniás 2:3; Máté 6:33; Máté 7:7 ... )

Remélem találkozunk... az ÚjFöldön is...

"És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jelenések 21:4)

"A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem." (Jelenések 21:7)

"És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó." (Jelenések 22:12-13)

"És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen." (Jelenések 22:17)

És mivel péntek este van, azaz szombatkezdet, ezért zárásképpen álljon itt az egyik legkedvesebb "szombati" videóm! ÁLDOTT SZOMBATOT MINDENKINEK!

[A 4pontot én magam fordítottam magyarra, mivel a Münchenben kapott papírokon sok nyelv felvonult, kivéve a miénket. Ezért nekiduráltam hát magam a dolognak és ez lett belőle... És Kiki! Köszi, hogy utolsó lépésként átnézted a mindent!;)]

1. ORA POR TU VOCACIÓN

¡Te toca a ti encontrar y vivir tu vocación! ¿Cual es tu lugar en el plan de Dios?. Pídele y busca su voluntad para tu vida! ¡Encuentra tu lugar en la vida y ten éxito para su gloria!. ¡Ora a Dios para tener una visión y el poder para realizar tu vocación!. ’’Vosotros sois la luz del mundo” (Mateo 5:14)

2. ¡ORA POR TU LIBERTAD!

¡Te toca a ti ser libre! Eres esclavo del pecado. Una vida de adicciones y de dependencias es miserable. ¡Puedes ser libre por el poder del Espíritu de liberación! ’’Si el hijo os liberase, seréis verdaderamente libres” (San Juan 8:36). ¡CONFIESA tus pecados y tus adicciones (las drogas, el alcohol, la sexualidad, la dependencia afectiva, la ciberdependencia….) y pide a Jesús que te haga LIBRE! ¡Cree que eres LIBRE y VIVE como un hombre o mujer libre!

3. ¡SE UN INTERCESOR! ¡ORA POR UN AMIGO!

¡Te toca a ti ser un verdadero AMIGO! ¡Dios te ha creado como un ser social! Tienes necesidad de tus amigos y ellos tienen necesidad de ti para que la preciosa perla del amor pueda existir!. ’’Este es mi mandamiento: amaros los unos a los otros como yo os he amado. No hay amor más grande que el dar la vida por los amigos. (Juan 15: 12,13). ¡ORA por tus amigos! ¡Se un intercesor! ¡Toma la decisión de RESTABLECER una amistad rota o pide PERDÓN o bien ofreciendo tu PERDÓN! ¡ORA para que Dios llene tu corazón con su AMOR!

4. ¡SE UN SERVIDOR (O SERVIDORA) DE DIOS Y DE LOS DEMÁS:

¡Te toca a ti servir! ¡Consagra tu vida a servir a Dios y a los otros!. Descubre ’’que hay más alegría en dar que en recibir” (Hechos 20:35). ’’Pues el hijo del hombre ha venido, no para ser servido, sino para servir y dar su vida en rescate de muchos” (Marcos 10:45). ¡Decide abandonar una vida de egoísmo y conságrate al SERVICIO!

…Con amor desde Munich …

Espero que todos los que estuvimos ahí dejemos nuestras luchas, pecados, debilidades de carácter, etc en las manos de aquél que un día murió por nosotros, y que nunca mantengamos los brazos cerrados en actitud rencorosa, porque el hombre más grande del mundo murió por nosotros con sus brazos abiertos. Ojalá un día podamos reencontrarnos todos en el cielo donde Jesús ’’enjugará toda lágrima de nuestros ojos y no habrá más muerte ni dolor ni clamor, porque las primeras cosas pasaron” (Apocalipsis 21:4)

’’El que venciere heredará todas las cosas, y yo seré su Dios y el será mi hijo” (Apocalipsis 21:7)

’’Se fiel hasta la muerte y yo te daré la corona de la vida” (Apocalipsis 2:10)

’’Ciertamente vengo en breve, y mi galardón conmigo, para recompensar a cada uno según su obra. Yo soy el Alfa y la Omega, el principio y el fin, el primero y el último (Apocalipsis 22:12-13)

’’Y el espíritu y la esposa dicen: Ven. Y el que oye diga: Ven. Y el que tiene sed, venga; y el que quiera, tome del agua de la vida gratuitamente” (Apocalipsis 22:17)

Amén! Si ven, Señor Jesús.

(Translated by Rebeca Lis Ruiz Laguardia – Spanish Union)

1. PRAY FOR YOUR VOCATION!

It’s your turn to find and live your vocation! What’s your place in God’s plan? Ask Him and seek His will for your life! Find your place in life and be successful for His glory! Pray to God for vision and power to accomplish your VOCATION! „ You are the light of the world…” (Matthew 5:14)

2. PRAY FOR YOUR FREEDOM!

It’s your turn to be FREE! Sin makes you a slave. A life of addictions and dependencies is miserable. You can be FREE by the power of the Spirit of FREEDOM! „ If the Son therefore shall make you free, ye shall be free indeed” (John 8:36). CONFESS your sins and addictions (drugs, alcohol, sexual, affective, cyber…) and ASK Jesus to make you FREE! BELIEVE that you are FREE, and LIVE as free men and women!

3. BE AN INTERCESSOR! PRAY FOR A FRIEND!

It’s your turn to be a real and genuine TRUE FRIEND! God created you as a social person! You need your friends and they need you to create the precious pearl of LOVE! „ This is my commandment, that ye love one another, as I have loved you. Greater love hath no man than this, that a man lay down his life for his friends” (John 15: 12, 13). PRAY for your friends! Be an INTERCESSOR! Make the decision to RESTORE a broken relationship by asking for or offering FORGIVENESS! PRAY that God will fill your heart with His LOVE!

4. BE A SERVANT TO GOD AND TO PEOPLE!

It’s your turn to SERVE! Devote your life to serve God and people! Discover that „It is more blessed to give than to receive” (Acts 20:35). „For even the Son of man came not to be ministered unto, but to minister, and to give his life a ransom for many” (Mark 10: 45). Decide to abandon a life of selfishness and consecrate yourself to SERVICE!

…with love from Munich…

I hope we meet on the new earth!

“He will wipe every tear from their eyes. There will be no more death or mourning or crying or pain, for the old order of things has passed away.” (Revelation 21: 4)

“He who overcomes will inherit all this, and I will be his God and he will be my son.” (Revelation 21: 7)

“Behold, I am coming soon! My reward is with me, and I will give to everyone according to what he has done. I am the Alpha and the Omega, the First and the Last, the Beginning and the End.” (Revelation 22: 12-13)

“The Spirit and the bride say, “Come!” And let him who hears say, “Come!” Whoever is thirsty, let him come; and whoever wishes, let him take the free gift of the water of life.” (Revelation: 22: 17)

“A ló előnye tenger, a bölcsnek ló való, mert lóvá tesz az ember, s emberré tesz a ló.”

A mai nap megérdemel egy külön bejegyzést. Így kedves nap, ki mostanáig má-sult voltál {És az időmérő szerkezetre pillantva, még leszel is egy kis ideig… }, fogadd sok szeretettem a soraimat…

Köszönettel tartozom az elmúlt órákért, amikor is 1, azaz egy db lóhát segítségével ismét egy kicsit önmagam lehettem!^^

Köszönöm, hogy csodák sorozatán át eljuthattam Babérligetbe, az álomszigetbe…

Köszönöm drága, nagyon szeretett Gabic barátnőmnek, akivel több, mint 20 éve ismerjük egymást, hogy e “néhány” év alatt lóimádó mivoltom folyamatos lovas-kirohanásainak hatására mostanra megértek benne azok az érzések, amelyek áhították egy ló-ember csodalény egyedülálló élményének átélését. És külön hálás vagyok azért, hogy most mindezt velem együtt akarta megtapasztalni.

Magam lovas ember vagyok, amióta az eszemet tudom és leszek is, amíg tudom az eszem… Sajnos “ősidők” óta nem volt lehetőségem lópor szippantásra <Igen, olyan ez, mint holmi jóféle drog, amit szerintem receptre kéne írni minden embernek… > és így nem is tudtam igazán önmagam lenni. Most, a ma után tudatosult csak mi az ami hiányzik még az Andrea-énből… A lovaglás élménye, a másik élőlénnyel való finom közösség tapasztalata. Amely egyfajta végtelen szabadságérzést generál az ember közepében… Hmmm… Jólesés… ^^

Köszönöm Gabicnak ezt a szülinapi ajándékot!!! Ugyanis ezt a lovazósdis mát születésnapi ajándékba kaptam tőle… Lehet figyelni és tanulni, hogy milyen is egy igazi barát…

Köszönöm Flótásnak, aki visszarázott egy kicsit régi én-valómba..

Flótás egy igazi szerelem gyerek-paci. Türelmes, simulékony, barátságos és végtelenül kedves ló.^^

Íme elbűvölő lényéről egy portréfotó:

KÖSZÖNÖM, hogy jelenleg nem tudom használni a lábaimat, mivel olyan izomlázam van.. DE FENE BÁNJA, ilyen élményeken túl… Két év után újra nyeregben!! FANTASZTIKUS ÉRZÉS!! Bár többször élhetném át és ezáltal tennének még emberebbé a lovak! (Lásd, idézet. Néhány sorral lejjebb…)
Mindenkinek hasonlókat kívánok, mert komolyan mondom egy ilyesmi csak adhat az embernek! És méghozzá olyan cseppecskéket, amelyek sehonnan máshonnan nem hörpintgethetők fel… Szóval a magam részéről mindenkinek receptre írom a lovaglást!

Van egy mondás, amit örökre a szívembe zártam:

És hogy ez milyen igaz!!!!!!….

És íme, a beígért magyar változat!

1.

James: És most, kérem szenteljenek különös figyelmet… a fogaknak. Egyes gátlástalan idomárok fogatlan medvéket vonultatnak fel, míg más gyávák szájkosarat erőltetnek rájuk.

Csak az igai mester kísérli meg e mutatványt minden óvintézkedés nélkül.

Peter: Mondjátok, miért cibáltatok ide?

Sylvia (Az anya): Peter!

Peter: Hisz ez butaság! Ez csak egy kutya!

Sylvia: Ugyan drágám!

James: „Csak egy kutya”? „Csak”?

Porthos, ne hallgass rá!

Porthos medvének képzeli magát, de te semmibe veszed és azt mondod, „csak egy kutya”.

Milyen szörnyen hervasztó dolog.

Akár az, hogy „Ő nem tud hegyet mászni, mert csak egy ember”.

Vagy hogy „Ez nem gyémánt, csak egy kő”.

CSAK.

Peter: Na jó, változtasd medvévé, ha tudod!

Sylvia: Peter! Hol a jómodorod?

James: E szemekkel nemes ifjú, félek, sose látod meg. Ugyanakkor egy hangyányi képzelőerővel, ha most nyomban megfordulok, látom a Nagymedvét, Porthost!

Táncoljunk!

2.

James: Hölgyeim és Uraim! Őfelsége Jóakaratú Michael király, a Birodalom Védelmezője!

Peter: Ez a jogar fából van!

James: Sajnos adott költségvetésből álmodunk!

Peter: Úgy értem, hogy mindenki aranynak hiszi, pedig ez csak egy ócska fadarab!

James: Ez már a vég Peter!

Az történt, hogy fogtunk egy ócska fadarabot és lásson a világ csodát, átalakítottuk káprázatos arannyá!

Tessék!

Peter: Mi ez?

James: Minden nagy író, egy szép bőrkötéssel és egy hangzatos címmel kezdi.

Nyisd csak ki!

Peter: „ Az elveszett fiúk.

A Davies-fivérek hátborzongató kalandjainak naplója Peter Llewelyn Davies hiteles tolmácsolásában.”

James: Kipling megharapná a saját fülét egy ilyen címért!

Peter: Még mindig nem tudom, hogy mit írjak!

James: Írhatsz bármiről.

A családodról.

Vagy a beszélő bálnáról!

Peter: Milyen bálna?

James: Amelyik elszántan próbál kitörni a fantáziád fogságából. …

3.

James: … Azzal áltattam magam, hogy David Sohaországba ment.

Sylvia: Hová?

James: Sohaországba. Csodálatos hely.

Még nem beszéltem róla senkinek.

Soha.

Sylvia: Milyen ez a… Sohaország?

James: Egyszer elviszem oda…

4.

Mary (James felesége): … Úgy képzeltem, hogy a zsenik eltűnnek valami titkos helyre, ahol az ötletek úgy lebegnek a levegőben, akár az őszi levelek.

Én azt reméltem, hogy legalább egyszer elviszel oda.

James: Ilyen hely nem létezik.

Mary: De létezik.

Sohaország.

5.

Wendy (A darabban): Ismersz tündéreket, Péter?

Péter ( A darabban): Igen. De lassan kihalóban vannak.

Tudod, Wendy, amikor az első gyerek életében felkacagott, a nevetése ezer darabkára tört és szanaszét gurult. Így lettek a tündérek.

És most minden egyes új gyerek születésénél az első nevetésükből lesz egy tündér.

Így minden fiúnak és lánynak juthatna egy-egy tündér.

Wendy: Csak „juthatna”? Nem így van?

Péter: Ó nem. A mai gyerekek már olyan sokat tudnak. Hamarosan nem is hisznek már a tündérekben. És valahányszor egy gyerek azt mondja, „Nem hiszek a tündérekben!”, valahol egy kis tündér holtan esik össze.

.

.

.

Péter: Nahát Giling Galang, miért ittad meg a gyógyszerem?

Méreg volt benne?

Így akarod megmenteni az életem?

Galang! Halálodon vagy?

Lassan halványul a fénye. Ha végleg kialszik, azt jelenti, hogy vége.

Olyan elhaló a hangja, hogy alig értem mit mond.

De azt mondja, szerinte új erőre kaphatna, ha a gyerekek HINNÉNEK a tündérekben.

Ti hisztek a tündérekben?

Mondjátok hamar, ha hisztek bennük!

Ha hisztek bennük, tapsoljatok!

Hangosabban!

.

.

.

James: Ez Sohaország.

6.

James: Ülj vissza Peter!

Peter: Anya újra összeragasztotta, miután széttéptem.

Aztán láttam a színdarabot és elkezdtem írni, nem bírtam abbahagyni.

James: Édesanyád ezt nagy örömmel hallaná.

Nézd.

Most beszéltem a nagymamáddal és maradok.

Örökre.

Peter: Bocs, hogy olyan undok voltam.

James: Nem számít.

Peter: Csak hát… Azt hittem, hogy mindig itt lesz.

James: Akárcsak én.

De igazából…

itt is van.

Mert ott van minden lapon a képzeletedben.

Ott mindig megleled.

MINDIG.

Peter: De miért kellett meghalnia?

James: Nem tudom prücsök.

Ha a mamádra gondolok, eszembe jut, milyen boldog arccal ült, ott lenn a szalonban, ahogy nézte a játékot a családjáról,

a fiairól, akik sose nőttek fel.

Elment Sohaországba.

De meglátogathatod, amikor csak szeretnéd, ha te is odamész.

Peter: Hogyan?

James: Hát ha hiszel benne.

CSAK HINNED KELL BENNE.

Peter: Már látom is.

Egyéb idezetek:

Marc Forster, a rendező:

“Teremthetünk magunknak saját valóságot, pusztán az által, ha hiszünk benne! …mi magunk teremthetjük az életet, amit megélünk, a világot, amelyben élni szeretnénk. Akár egy pillanat alatt! Végül is ez az a világ, amelyben boldogok lehetünk.“

Dustin Hoffmann, az egyik főszereplő:

“Sohaország egy olyan hely, amely mindannyiunk számára létezik. Agyunk kívánságokért felelős féltekéjében.”

Kate Winslet, az egyik főszereplő:

” Igenis lehetséges megmaradni gyereknek. Lehetséges a fantáziába menekülni, ami pedig nagy hatalmú birodalom…“

Johnny Depp, az egyik főszereplő:

” Ami számomra fontos, amivel a gyerekek, a nézők gazdagodnak a film által, az a fantázia szabadsága. Az, hogy mennyire fontos, hogy szabadjára merjük engedni a képzeletünket. Még ha nevetségesnek tűnik is, bátran vágjunk bele….”

Vágjunk hát bátran bele!

Legyünk önmagunk!

HIGGYÜNK!

1.

James: Now, I want you to pay particular attention to the teeth. Some unscrupulous trainers will show you a bear whose teeth have all been pulled, while other cowards will force the brute into a muzzle. Only the true master would attempt these tricks without either measure of safety.

Peter: What did you bring me ever here for?

Sylvia(The mother): Peter!

Peter: This is absurd. It’s just a dog.

Sylvia: Come on, darling.

James: “Just a dog”? “Just”? Porthos, don’t listen to him.

Porthos dreams of being a bear and you want to dash those dreams by saying he’s “just a dog”? What a horrible, candle-snuffing word. That’s like saying, “He can’t a climb that mountain, he’s just a man.” Or, “That’s not a diamond, it’s just a rock.”

“JUST”

Peter: Fine then. Turn him into a bear. If you can.

Sylvia: Peter, where are your manners?

James: With those eyes, my bonny lad, I’m afraid you’d never see it. However, with just a wee bit of imagination, I can turn around right now and see the great bear, Porthos.

Dance with me.

2.

James: Lords and ladies, His Royal Highness, King Michael the Benevolent, protector of the realm.

Peter: That scepter’s made of wood.

James: Yes, well, we dream on a budget here, don’t we?

Peter: No, I mean, everyone thinks it’s made of gold, but it’s just an old hunk of wood.

James: The means to an end, Peter. What we’ve done is taken an old hunk of wood and transformed it for all the world to see into the most magnificent gold.

There you go.

Peter: What’s this?

James: All great writers begin with a good leather binding and a respectable title.

Open it.

Peter: “The Boy Castaways.”

“Being a record of the terrible adventures of the brothers Davies, faithfully set forth by Peter Llewelyn Davies.”

James: Kipling would swallow his own ear for a title like that…

Peter: I still have no idea what to write.

James: Write about anything.

Write about your family.

Write about the talking whale.

Peter: What whale?

James: The one that’s trapped in your imagination and desperate to get out. …

3.

James: …I used to say to myself he’d gone to Neverland.

Sylvia: Where?

James: Neverland. It’s a wonderful place.

I’ve not spoken about this before to anyone.

Ever.

Sylvia: What’s it like… Neverland?

James: One day I’ll take you there.

4.

Mary(James’s wife): … I imagined that brilliant people disappeared to some secret place where good ideas floated around like leaves in autumn. And I hoped, at least once you would take me there with you.

James: There is no such place.

Mary: Yes, there is.

Neverland…

5.

Wendy(in the play): You know fairies, Peter?

Peter(in the play): Yes. But they’re nearly all dead now. You see, Wendy, when the first baby laughed for the first time, the laught broke into a thousand pieces and they all went skipping about and that was the beginnings of fairies.

And now when every new baby is born, it’s first laugh becomes a fairy.

So there ought to be one fairy for every boy and girl.

Wendy: Ought to be? Isn’t there?

Peter: No. Children know such a lot now. Soon, they don’t believe in fairies. And every time a child says, “I don’t believe in fairies.”, there’s a fairy somewhere that falls down dead.

.

.

.

Peter: …Why, Tink. You’ve drunk my medicine.

It was poisoned.

And you drank it to save my life?

Tink. Are you dying?

Her light is growing faint. If it goes out, that means she’s dead. Her voice is so low I can scarcely hear what she’s saying. She says she thinks she could get well again if children believed in fairies.

Do you believe in fairies?

Say quick that you believe. If you believe, clap your hands. Clap louder.

Thank you. Thank you.

.

.

.

James: That is Neverland.

6.

James: Sit down, Peter.

Peter: Mother pasted it back together after I ruined it. And then I saw the play. I just started writing and I haven’t been able to stop.

James: She would be very pleased to know that.

Listen. I’ve just spoken with your grandmother and I’m staying.

For good.

Peter: I’m sorry I was so horrible.

James: Don’t worry.

Peter: It’s just

I thought she’d always be here.

James: So did I.

But, in fact she is.

Because she’s on every page of your imagination.

You’ll always have her there.

ALWAYS.

Peter: But why did she have to die?

James: I don’t know, boy.

When I think of your mother I will always remember how happy she looked sitting there in the parlour, watching a play about her family.

About her boys that never grew up.

She went to Neverland.

And you can visit her any time you like

if you just go there yourself.

Peter: How?

James: By believing, Peter.

JUST BELIEVE.

Peter: I can see her!

The Hungarian Version comes soon…;)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a pergő-forgó, táncot ropó, kacér Északi Szél. Északi Szél természeténél fogva örök-mozgó volt. Bölcsője az az égöv, ahol bár úgy tűnhet, minden mozdulatlan és rideg, azonban ha kicsit közelebb hajol az emberfia és átnéz a jégen, meglátja a fagyban a nyüzsgő életet. Amely igazi prizma-játék. Éppen olyan, mint amikor a háromélű üveghasáb pompás alkotószíneire bontja az egyhangúnak tűnő fehér fényt.

Így esett meg, hogy hűvös szelünk szokásos felderítő körútján a helyenként haragoszöld, helyenként pedig havas-jeges felszín, és a vakító kék boltozat között belefeledkezett kellemes, rutinszerű kavargásába. Hiszen micsoda élmény is összekócolni a rendre dermedt fűszálakat. Vagy az apró jégszilánk-gyermekeket leválasztani marcona jégtömb-anyjukról, akik aztán bukfencezésükben jég könnycseppeket hullatnak a váratlanul jött felnőtt lét küszöbén. A pingvinek masszívan álló tollrendjei közé való besorolás pedig igazi kihívás.

Szelünket beletemetkezettségében akkor érte a rideg Éj, amikor éppen azon munkálkodott, hogy egy jegesmedve fehér bundája alá kergesse be a morgolódva rendetlenkedő iker-bocsokat. Azon kapta magát, hogy a Sötétség szorongatja. Meglepettségében megtorpant. Megszűnt szél lenni. Kihűlő csomójában félelem fogta el. Még sosem történt vele ilyesmi, hogy figyelmetlenségében az éjszaka sötét, dermesztő magánya tetten érte, és szél mivoltát a hideg talajhoz szegezte. Először úgy vélte, ahogy sokan gondolják hasonló, hirtelen támadt rossz helyzetükben, hogy ez vele nem történhet meg. De most ott feküdt, tehetetlenül.

-Mégis csak én lennék itt, ebben a kilátástalannak tűnésben? – Kérdezte magától és a helyzettől egyszerre.

Ahogy lényeg nélküli, vonagló önmagát próbálta életre hívni, rettegés fogta el. Félt, hogy megszűnik létezni. Kis maradéka is kialszik. Remegett, amennyire engedte a fekete Éj, jeges, rátelepedő, nyomasztó tenyere. Közel s távol nem volt egyetlen kóbor Fényfosz Lányka sem, akit visszatükrözhettek volna az északi vidék tiszta, fehér foltjai. Rémületében segítségért kiáltott.

-Mi lesz velem? Megszűnök létezni. Segítsen valaki!

A reménytelenségben még jelenlévő remény már haldoklott. Ekkor hirtelen…

Hirtelen feltűnt az égen egy sosem látott színekben ragyogó, hullámzó függöny. És Északi Szél újra érezni kezdte zsibbadt tagjait a színes derengésben.

-Ki vagy Te? – Kérdezte elcsukló hangon a közeledő kellemes jelenségtől.

-Szervusz. Északi Fény vagyok. – Mondta az éjszakai észak festő.

-Köszönöm, hogy megmentettél. – Hebegte éledező szelünk.

-Ne köszönj semmit. Nekem az a dolgom, hogy bizonyos időszakokban feltűnjek a sarki pólusokon. Tegnap is itt voltam, de csak egy álmatlanságban szenvedő Sarki Rókába botlottam. Örülök, hogy ma találkozhattam Veled, kedves… Ki is vagy Te pontosan?

-Én az Északi Szél vagyok. Azaz hogy voltam egészen addig, amíg rettenetes Éj ki nem vetkőztetett szél-valómból. De most, hogy jöttél ismét érzékelhetem Szél formámat. Én Fény nélkül nem létezem. – vitte le hirtelen a hangsúlyt.

-De hát, nem értem… Akkor miért vártad meg Éj Úr érkezését, ha ilyen hatással van rád? – Csillogott csodálkozva a Fény.

-Nem vártam. Belefeledkeztem a mozgolódnivalómba, és amikor eszméltem, Ő Sötétsége már a tarkómon volt. – Válaszolt bűnbánóan a Szél.

Északi Szél még mindig remegve, de már megkönnyebbülten a színesen villogó éjszaka kellős közepén egy csendes imát mormolt, hogy kaphatott további élet-lehetőséget az előző félelmetes tapasztalata után. Elhatározta, hogy ezentúl azzal együtt, aminek most birtokába került, tudatosabban és figyelmesebben fogja élni ajándék mindennapjait…

A Szél és a Fény találkozásának emléke az üveggolyó. Együtt élnek tovább az üveggolyók sűrített kis világaiban. Emlékeztetve bennünket arra, kik néhanapján kezünkbe veszünk egy üveggolyót, hogy soha ne felejtsük el, kilátástalannak tűnő helyzetekből, furcsa szituációkból, meglepő találkozásokból, „ezvelünknemtörténhetmeg”-ekből a legkülönlegesebb, nem várt folytatás-forma alakulhat ki, ha bízunk. Olyasféle akármi, amelyre nem számítottunk. Irányváltások, új lehetőségek.

Ki gondolta volna, hogy egy sötét, szorongatott helyzetnek valami olyasmi lesz az emlék-végkifejlete, ami gyönyörködtet, ami egy másik kristály-világba repít, ha a fény felé tartva próbáljuk felfogni szépséges, csillogó gömblényét.

A mozdulatlanságban, ha tetszik, a fagyban benne van az élet. Ha rápillantunk egy üveggolyóra, némának tűnik, de ahogy közelítünk felé, úgy fog egyre hangosabban, csillogó én-zenéjével, színes történeteket mesélni. Próbáljuk meg megérteni a körülöttünk létezőket a maguk apró vagy nagyobb valóságában.

Ha egészen bizonyosak vagyunk abban, hogy az akármi-valami ilyen, olyan, amolyan szótlan alakot ölt, azonnal vizsgáljuk meg egy érzékeny belső nagyítón keresztül és észre fogjuk venni a mikroszkopikus lélek táplálékokat, amelyek által emberségünk hízik, és egyre csak hízik. És így leszünk érzékenyek a „láthatatlanra”, arra a csillagporra, amit a Teremtő azért hintett a Föld bolygóra, hogy az emberek jártukban-keltükben felszippantásukkal csiszolódjanak, csiszolódjanak, csiszolódjanak… Arra a formára, amely a kezdet-kezdetén volt csak ismeretes, mert az azóta zajló korcsosulásban eredeti alakját vesztette az ember-idom.

Ne felejtsük hát észrevenni, és felszedegetni vándorlásunk során a nekünk szánt csillagporszemeket… Ne mulasszuk el kézbe venni az üveggolyókat…

Íme végül a legelső, legnagyobb, legszebb és legigazabb, északi fénnyel bélelt üveggolyó…:)